sebtolvaj

Kamasz

"Az a kamasz, az a kamasz,
éljen a gyönyörű, buta kamasz.
Az a kamasz, az kamasz,
szélfútta, ragyogó
kicsi tavasz.
Idézem azt
az a kamaszt,
én bennem lüktető,
véremben fészkelődő
pimaszt.
Buta kamasz, suta kamasz,
szófegyver hazudik,
mindig csak te tudod
az igazt.
Mi az igaz, te tudod azt,
így maradsz mindig,
magad egyedül,
végül kamasz,
csak te maradsz,
százezer hazugságot
hegedül a sok ravasz,
de te kamasz,
állsz tankoknak elé,
te kicsit, ilyen a mentavasz.
Tankok elé, sortűz elé,
állsz fehér ingesen
és aztán ott szépen belehalsz.
Lőtt Bukarest, ölt Budapest,
rád lőni Peking sem volt rest.
Buta kamasz, meghiszem azt,
ha ők győznek
mind csak téged keres.
Buta kamasz, a sok ravasz
rád vág, ha megtorol
s aztán az alkunál
csak te zavarsz.
Belezavarsz, kicsi kamasz,
téged kell ölni csak,
s alkunál láb alatt
csak te maradsz.
Suta kamasz, sovány vigasz,
szó fegyver hazudik,
végül csak te tudod azt igazt.
Mi az igaz, mi az igaz,
szófegyver fölötti,
kész tények ellenére vigasz.
Benned van az, te vagy a dac,
így maradsz végül mindig  egyedül,
magad kamasz,
mert nem igaz,
százezer hazugságot hegedül
a sok ravasz,
de te kamasz,
állsz tényeknek elé,
te kicsit, ilyen a mentavasz.
Az a kamasz, az a kamasz,
éljen a gyönyörű, buta kamasz.
Az a kamasz, az a kamasz,
szélfútta, ragyogó,
kicsi tavasz."