Végre egy délután, végre egy délután, amely meghatározza magát, s így alkalmas arra, hogy némi viszonyulást engedjen meg az ember magának. Az eső nem tudja essen e, a nap is habozik a sütéssel.
Délután van. Az izmok elernyednek, a hús pihen, a vér meglassúdik az erekben, a csontban elcsitulnak az évek, az ősök. Délután van, éppen délután...és nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése