sebtolvaj

Milyen szemérmes ez a blog. Utána néztem, hisz az enyém. Egyszer sincs leírva benne az a szó, hogy : Pina. Pedig kikerülhetetlen, vagyis úgy gondolni rá mint elkerülhető magánvaló. De nem, a pina az reszketés, a pina sötét nagy kapu, a halál előszobája. A pina megrág és kiköp, a pina titok, a pina mézeskalács a vásárban, a pina kopott könyv, a pina démon. A pina vér és seb, a folyamatosság hiánya, a pina űr. A pina nyomdafesték, a történelemkönyvekben, a pina az csönd, csillagok fekhelye. A pina az először csak Flick Éva, és szarok rá, hogy ezzel, milyen személyiség jogokat sértek, később a pina, árnyék az aszfalton. A pina megszólít, a pina a szabadság, vagy annak az allegóriája. A pina én vagyok és mindeki más aki létezik, a pina a mindenség mértani közepe. A pina az hit, a pina pogányság. A pina az ima, amihez nem kell hit. A pina rúzsfoltos kristálypohár, amiből kiiták már a halandók a mérget. A pina az Fantomas egy karcos régi film kockáján, a pina a pók, Isten nappalijának sarkában. A pina adat és adathordozó, a pina információ és tudatlanság. A pina a mókár, aki nagy zsákkal jár éjjelente és gyerekeket rabol. A pina ketrec..., a pina önmagát zárja be. A pina a kezdet, a pina a mi lett volna. A pina romlott gyümölcs, a pina megszikkadt kenyér. A pina víz, hullám és mélység. A pina elvétett mozdulat. A pina pipacsmező, a pina a pokróc rajta, és ő az ki rajta elhever. Ennyit a pináról és most egy időre elég.
(a pina, kutyák elszakadt lánca..., a pina...Kiszel Tünde inverze)
Kuss...