Egy nap egyetlen nap, csak egy az égen, csak egy nap éppen úgy mint régen. Táncol a kötél, rajta minden volt démonok, régiek és újak. Kell hogy legyen, hogy ne lehessen, nem lehet tovább. Tovább kell. A mellkasban ezer év vacog, mától nem vagyok, csak fentartom a látszatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése