sebtolvaj

Az ágyamban találtam egy kis pihét a minap, nem pihát (szép is volna mi?), egy kis pihét. A dolognak nem tuladonítottam jelentőséget, és szemlátomást ő sem lepődött meg rajtam. A megismerés mámorának legkisebb jelét sem mutatta ahogy gondosan kezeimbe vettem.(ez a kis piszok) Eztán is így lesz, csak most már tudni fogunk egymásról. Ilyenek a pihék, ilyen vagyok én. Még hogy az álom én vagyok. A fenéket. Feneketlen kút. Feneketlen kiút. Nem. Nincs közöm a fenékhez, hacsak nem úgy, hogy én száálítom a szögesdrótot, amikor nagy feneket kell keríteni. Mert vér az mindenbe kell, és kell egy gyilkosság is, és lelkünk rajta, szerelem is kell. Mert csak akkor lesz értelme annak, aminek nem nagyon vagyon. Vissza megyek néhány évet, na jó nem néhányat, csak hízelgek magamnak, sok évet megyek vissza, csak nem tudom elhinni, hogy annyi az annyi. Hogy tegnap ültem a fűben és mondják is gyorsan ne légy bolond, az 77. Hát akkor legy 77, nem bánom, és megyek vissza még, megyek bele a nyarakba, nyakig. Eljátszom a gondolattal, hogy önkényesen úgy döntök: nem születek én szére szóra, hogy boldoguljon a világ nélkülem, hogy köszönöm, de most nincs kedvem, igazán kedvesek vagytok, de dolgom akadt, még szívesen időznék a nemlétben, az időtlenséggel babrálnék egy keveset, ne erőszakoskodjatok, voltaképp már döntöttem, nem nyitok vitát.
Aztán, hogy ezzel megbotránkozást okoznék e legfeljebb, vagy hiányérzetet, ugye az meg nem is kérdés. Aki nem születik, az nem okoz semmit. Biztos e, hogy ezért a tulajdonságukért ne enne meg engem a sárga irígység?
A hatás az, az a rákfenéje az egésznek, ez a kibogozhatlan viszonyrendszer. A hatás. Az ellenhatás nem marad el. No de akkor mi van, ha mindez senkit sem érdekel. Tudok rá példát, százat. Na jó, nem százat, csak egyet. Nekem 8. Nem, nekem 100. 1000 százalék.