2004. október 25., hétfő

Hogy van e az, hogy ilyennek és olyannak kell lenni, hogy van e közös programkód töredék. Össznépi maximum, vagy minimum, vagy egyáltalán. Ki vagyok, hol vagyok? Nem azt az kérdezni, hogy mi. Hogy közünk az nincs, de akkor legyen hozzá, jól kitervelt közérzetünk. Lemenni a háziorvoshoz, és azt mondani, doktor úr, attól tartok közérzetem van. Beutaló. Szakorvos. Mohács. Innen már ismerem. E sorok írásakor a billentyűzeten súrló fény időz el, amely merengésre (bambulásra) hajlamosít, a fénnyel hadilábon állok, vagy a fény áll velem inkább sehogyan sem. Kihúzom a nyakam a megmaradt  hurkokból, áramtalanítok. Resetgomb etc... "Szakadósdi" - játék, (szakad ósdi játék). "Felejtősdi" - játék. "Nem látlak én már többet" -  játék. "Nem akarlak látni többet" - játék. "Maradj itt, elakarlak felejteni" - játék. "Hazudósdi" - játék. "Halálkomolyan gondoltam" - játék. "Nem gondolhatod halálkomolyan" - játék. "Nálam van a nagy szabálykönyv" - játék. "Bye-bye" - játék. "Na milyen volt Londonban (ezt nem kérdezem meg)" - játék. Megy a nagy életjáték, leeszterezek egy éva nevű nőt, vagy fordítva. Magamra ismerek vagy fordítva. Néz engem hajnalban a tévékészülék, vagy....Úgy. Nagy sportcsarnokot képzelek köré, aztán magára hagyom. A sebészeten. Ilyen nagy orvosba, ki betegedhet bele? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése