sebtolvaj

" Nem titok: fáradt és gyűrött lélek vezeti tollamat. Máris bajban vagyok tehát, oda minden hitelem. Persze, most úgy teszek, mint aki nem tudja mit írjon, de tudom. Amit lélegzetvételnek hittem, több volt mint sóhajtás. Bár sejtettem, most mégis tétova vagyok, voltam, maradok.Nem szabad éreznem, ezt mormolom magam elé, bambán. Ám jön az arcod, bele a szembe, mindegyikük éles penge, önmagáért, nem más helyett. Magánvaló. Elkergetem, visszajön - valami mindig idevonza. Hat rám és én hagyom. Előbb leszegem a fejem, majd kihúzom magam, olyan daliás vagyok, mint a pulloveren a tulipánok. Mindenhez mindent hozzárendelek. Így teljes..."