2004. október 24., vasárnap
Mondogasd sokat: nem vagyok olyan rosszul, nincs gáz, nincs baj, jó neked így. Másnak beválik. Addig kell csak mondani, hogy egyszer csak elhidd, és nem számít az sem, hogy velőt rengető hazugságnak érzed, figyelj, lesd el másoktól a nagy titkokat, alkalmazd őket, helyi érzésteleníts. Ne foglalkozz semmivel csak ezzel. Ne érdekeljen, van e kérdsedre válasz, ne akarja az lenni te, szóval az aki választ, a valamiből, a megannyibó, a számtalanból egyetlen egyre. Tudod mit, a szemed és a muatóujjad felejtsd el legelébb, ne nézz és ne mutogass. Csak mondogatni kell, minden sikerül, méfg minden jóra válhat. Gondolkodni nem kell. Nincs miért. Mondogatni, mondogatni, ismételni az ismétlődéseket, és az ismétlődések ismétlődéseit is ismételni. Nem szabad beleunni. Akkor sem amikor, tudod, hogy se nem vagy az akinek látnak, se nem vagy egyáltalán. Elmúlik a rendszer alólad, amely a vanást helyzetbe hozta, jelentéssle ruházta fel, s végül kitakart. Sértődni nincs miért, nem számítanak a sebek. A bánat soha se késő, mindig van, jut idő. Sebgondolat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése