Minap mondom, hogy nem szoktam én álmodni, hogy dehogy is, hogy akkor tétlenségre lenne ítélve a nappal. Aztán most meg igen. Nyolc óra tíz. Korán sem szoktam kelni. Rendhagyó nap. Vagy a képzeleten innen, vagy nagyon is túl kezdődik. Vízzel álmodtam, vagyis hát nővel, mert a kettő egyre megy. Összemosódik úgy értem. Persze más is. A focipályányi kertet elárasztotta a víz, tehát telis tele volt nővel. A víz áttetsző volt, minden nő fenekéig lehetett tehát látni, és lent a lágy iszapban, algák lakta ladikok csónakok. Jött egy férfi, mondtam a a tulajdon nagyanyám jogán evezek ott, de int , ne mondjam tovább tudja. Kérdezném azért tovább, de elmegy, végeztünk, tudomásul vagyok véve. Mit akarhatok még. Ennyi, pont ennyi, ez a minimum. Konstatált, iktatott, emlékezetében honolok eztán. Furcsa egy férfi, akár én is lehetnék, gondolhatnám, de nem gondolom. Nem gondolom? Reggel 8 óra 10 perckor felteszem újra a kérdést, hova lett a nagyanyám. Az éjjel lehetett némi áramkimaradás, hogy reload-olt a tudat, és mondta meghalt, már 20 éve nincs, jó lesz, ha eszedbe vésed. Persze, oda fogom, meg minden lehető helyre. A vésés az még megy. Azt azért nem értem, bár tudom, hogy ki helyett kell mindezt elfogadni, és emiatt aljasnak érezni magam. Mert akárhogy is, mindezt elfogadni gazság. Eszembe jut, tegnap egy kerékpáron ülve, elgondoltam, eltudom gondolni e a halálom, hogy én azt milyennek várom, belebonyolódok, a szertartásnál feladom. Pocsék nekrológot gyártok. Ilyen formán nincs közöm a nemléthez.
"Emlékezni jó lesz" ez a töredék is eszembe jut, mert ez pont jó arra, hogy ki lehessen bújni a most kötelékei alól. Tehát menekülés, és elgondolom, hogy elszállok, vagy megszállok egy országot, abból is egy várost, de mindezt már nem az otthon kényszere miatt. A kényszereket úgy ahogy van letagadom, aztán rágyújtok. Így lesz majd, előbb vagy utóbb letagadom a kertet, a nagyanyám, a furcsa férfit. Alpaköveket rakok majd le, új világokét. Majd megnyugszom, nem lesznek indulataim, és nem rágom magam azon, hogy legalább Mohácsot jó lett volna kihozni egy x-re legalább. Rendhagyó nap lesz, szanaszét hagyok mindent, a nagyanyámat, a vizet, végén a csónakot. Mindegy is, beírom a gulgliba, hogy alga, olyan keveset tudok róluk. Az ember igyekezzék megismerni a barátait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése