sebtolvaj

Persze nem mondom, (ravasz vagyok vagy álásgos) nem mondom, hogy elkelne némi segítség...a szortírozásnál. Nem mondom, minden lehető módon, semmitől sem visszariadva (bár megijedve meg nagyon is, él nemzet e hazán/de ez nem idetartozik/),...szóval, hogy éreztetni próbálom, a saját, helyenként túlburjánzó, hol meg sekélyes eszköztárammal. Tanácsot kérek, hogy legyen valami, amit majd nem tudok megfogadni, mederben tartani. Nyűszítek egy keveset, értetni próbálom magam, hogy amit gondolok, azt gondolni hogyan. Eligazítást tartok és kérek. Elhatározok, és elhatárolódok,azt mondom: nem tudom, azt értem alatta: nem tudom, képtelen vagyok tudomásul venni. A van-t épp úgy mint a nincs-et. Harmadik? Nem lehetne e???? Neeem. Nincs harmadik, ennyi a kvóta, s aki annyira idióta, hogy e kettővel nem jól sáfárkodék, az magára vessen. Ágyat. Van mosolyom, mondom én , mondom, szoktam mondani, szoktam, szoktam, gazdája nincsen, vagy van(?), de rossz. Ha azt mondom, rámfröccsen a hétvége, kérdezném érthető e így mindez? Csak úgy ahogy van és csak úgy ahogy. Hogy vannak e fentartások, hogy vannak, vannak, mert olyan nincsen, hogy minden rendben volna. A tökéletesség jakuzzijában megmerítkezni. Tejben, vajban. Baj van. Kérdezem ez érhető e így? Fejtsem ki, mondjam el elméleteim, adjak a gondolataimnak formát, tartalmat, irányt. Dolgot. Azt kell találni, nem kifogást, senki sem bírja sokáig, az ilyenfajta nyafogásokat, nyűszítéseket. Jó a fülük. Milyük nem jó? Mim nem jó? A levélkapási rátám, az mondjuk egyből nem jó, kimondottan pocsék. A feladási rátám, az meg a szó másik vonatkozásában jó csak. Mondom, nehéz ez itt. Rákérdeznek, hogy mi és hol? Honnan az isstenből tudjam, nem tudom, neeeem tudom, csak érzem. El van törve a kezem, hát ne törd el. Ok. Hülyültem, nincs eltörve a kezem, csak vicceltem, a szárnyam van eltörve, megsértődök ha nem veszik komolyan. Csak vicceltem. Nincs szárnyam, és már rendesen megsértődni se tudok. Óvatoskodást is érzek, hogy a sebek, így meg úgy, hogy fel ne szakadjanak, kerülve a vizuális terrornak is beillő gennyedzést. Pedig már nem kell vigyázni...., nem az nem ragtapasz, még csak nem is sebkenőcs, azok kedvesem a nyűvek.