Kínát nem nagyon értem, sem itt sem általában, talán a nátha miatt van. Mi az istent tudok én egy kínainak mondani. Sárga is csak az irígységtől tudok lenni, és még a boha életben nem fröccsöntöttem diznifigurát, kultúrális gyökereink, hogy úgy mondjam, messze esnek a fánktól. Kínai fánk ugyan tudomásom szerint nincs is, vagy ha van akkor biztosan csirkéből készítik es egyszerre sós, édes, savanyú, meg keserű, de bizony mondom néktek; csípős. Ezen szárnyasoktól pedig úgy 30 éve elhatárolódtam, gasztronómiailag úgy, mint esztétikailag. Kína nagy falat. Forwardolom őket Stáhl Judithoz. A kínaikat 8 éves korukban kicsontozzák és azért ilyen eredménysek az RSG-ben, olvasni nem tudnak, mondjuk nincs is rá idejük. 8-an látogattak, ha összesjön a tíz, akkor egy ilyen olyan bűneset is befigyelhet. Kiváncsisággal vegyes borzongással várom a hiányzó kettőt.
Japán,hm... szerintem én vagyok az aki megnyerné a "Ki látta legrégebben a felkelő napot" versenyt, de egy ilyen olyan ferdenézésre még képes vagyok+ a sztereotípiák, csak Narita repülő tér, egy gyakorlatilag semmilyen nap, Ferihegy, terasz, és értetlen tekintet, hogy az a valami ott felrepül. Aztán később már díszpálcika, ami most valahol egy dobozban várja, hogy étvágyam legyen. Meg egy kisgyerek, talán Kaho a neve, megfakult ország, élüket vesztett idők, mert elpazaroltak talán nincsenek, hiábavalók talán, de mindegy, köszönettel tartozom érte. Ha egy kicsit is hasonlítanék arra a valamire ami voltam, és egy kicsit hasonlíthatna az is magára, amiben akkor részt vettem. Emócionális tamagocsimban haldoklik a gombelem. De Japán az gomba, nyershal és felhő.
Usa, nyilván nagyon titkos nagyon ügynökök,nagyon kereső robotjai, (nagyon) rohadt nagyon titkos laboratóriumokban elemzik a karakterláncokat (encrypted), egy jól eltervelt terrorcselekmény leleplezésének reményében. De rám ne számítsanak, nem vagyok az a kifejezett szellemi vezér, a muszlin-t sokáig muszlim-nak mondtam. Mohamedről meg csak annyit tudok, hogy szeretett a hegyekben. Csak így rokon, turisztikailag. De elképzelem, most a nagy választási hajszában, ahogy a Bush stáb összedugja a fejét, a fejeit ami van neki, hogy mit lehet tenni, s ezalatt a kampányfőnök gyermeke, egy nagyon laptopon, magyar blogot olvas, és azt mondja, csak nem kapkodni, csak nem kapkodni. Van itt egy alak aki szépen elfotósoppolja a hátát az elnöknek. Hátban jó, úgy kezdi a mondatot, és ezt már néha túl is hangsúlyozza. Közénk való. Ő is túl, stúl stúl stúl, borostástúl.
Brazília...nem tudom hova tenni. Téves kapcsolás. Egy csomó mindent nem tudok, amit a brazilok meg igen. Nem tudok egy labdába egy egészségeset rúgni, ez az első rosta. Nem különösebben hoz lázba, ha egy keszeg seggű nő rázza magát egy teherautó platóján, még akkor sem, ha mindezt 50 kiló strucctollal a testén teszi, a maga módján jól. Neveltetésem okán a platóra én csak rozsdás szögvasakat és bontott téglákat tudok , relatíve jól elképzelni A preisaura korban más volt a viszonyom velük. De nyilván csodás ország, csodás emberek. Nincs közünk.
Germany , félhalottról vagy jót vagy semmit. Semmit.
Svájc, prezcízek, pontosak és gyanakvóak. Semlegesek. A világ megy amerre megy, és olybá tűnik az embernek, hogy nekik egyre megy, hogy órát vagy csokoládét présel a gép. Svájc egy film és Jean Gabin és háború. Svájc fehér folt és Nagy ábránd. Ábrándító.
Anglia. A Monty Python megmaradt veteránja lehetnek a titokzatos látogatók, talán még Crurchill szelleme, mert ő ígérgetett vért, meg miegymást. Aztán Sir Lancelot is számításba jön, de olyan önhízelgés képpen. Anglia, 94' eső, köd és ki tudja mire váró babbysitterek. De Anglia Seefeel is, majd Scala, végül Echopark és most az isten se tudja mi. John Waters húsdarálója és Pompey. Anglia a válaszút, aztán már csak tea és sör. Nemzet, a szemem előtt még nem lett ilyen súlytalan, de lehet, hogy csak sumákolnak. Úgy mint a skandinávok. Mert a skandinávok azok sumákolnak, ez szent meggyőződésem. Egyszerűen semmit nem hallani róluk, semmi pokolgép, semmi tömegtüntetés, semmi, semmi. Országok, ahol úgy élnek, hogy közben nem történik semmi....
Ausztria Hát, persze, hogy Mariahilfer, és Hifi-torony tornyok, és ócso hűtőgép és kétpofára enni a banánt a lepukkant bódék tövében, de nem szégyenkezve ám, hanem üdvözült tekintettel, hogy ez nekünk járt. MIndezt el is hinni. Az idegesítően rendbentartott magánporták. Ausztria a Musicbauer, akiknél udvarias a kiszolgálás és lehet tudni a pénztáros nőről, hogy fogalma sincs arról (miért is lenne), hogy az a kisebb összeg amit a tálcájára leteszek, az félévi fizetésem. Mindegy, örültem, hogy vége, fizthetek. Ausztria feminista ország, ha úgy hozza a sors, leányágon is örökösödhet. Ausztria szabad ország, ha úgy hozza a sors, komplett idiótákat hív országot igazgatni. Ausztria a sógor, aki azt szereti ha németül beszélnek hozzá. Ausztria Nyilasi Tibor és az Austria Wien, Ausztria az első Mars csoki. Ausztia elfojtott mámor, és szar kávét isznak hozzá, zusammen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése