sebtolvaj

Kaptam egy szót, és facsarja az orromat, de nem ütöm bele majd, a szem nem marad szárazon. Hogy nyakatekeredett lett minden mondén mondat, hogy kényesek és önkényesek a szavak és csavarva vagyon itt minden szentnek maga felé hajlik a szarva. Van nyugalom is azért, meg megnyugtató ellenérv is van belé helyeztem a bizalmamat. Hogy ez egy koncentrikus kör, és hogy magunkban bíztunk elejétől fogva, meg hogy az ember érez, egy kicsit fáj, és aztán csak elenyész. Mohácsot nem keverhetem mindenbe bele, mert úgy gondolom nem voltam ott, egyik lábam itt. A világosban, még a vaklárma is másképpen csendül, elhihetem, az biztos, elhihetem. Teátralitás éppen úgy, ahogy...A jót azzal az énrészünkkel szokjuk meg, mint amivel a rosszat, az eszköz ugyanaz, iránya más és nagysága is. Vektor. Legyen az eperfa alatt, ha már így hozta a sors..., majd metróval megyek és elütöm a delet. Olyan testes télre készüljön, ez is mondva volt, csak hogy annak a télnek minden hópelyhe elolvadt, pedig azt merészelte mondani, az a bizonyos száj, hogy öröklétrával eljuthatunk ide meg oda. Persze, nem volt nagy utazó, egyszer nyert csak egy vizespoló versenyt, abban is a deákné vászna volt inkább a domináns. Kaptam régen egy szót, facsarja az orromat. Kitekerem a nyakát.