2004. október 29., péntek

Meglep e engem ez a paprikás hangulat. Nem lep meg, persze hogy nem. A pirosarany azóta rákkeltő, mióta forgalomban van, csak most rá is lehet fogni. El lett kapva. A pörköltbe eztán ultrarákkeltő cigaretta dohányt morzsolunk majd, csak a színe, csak az íze miatt. Egy nemzetet akarnak megfosztani attól az elidegeníthetetlen jogától, hogy szabadon, olyan rákot szerezzen be magának amilyet csak akar. Én pl mélységesen felvagyok háborodva. Azon vagyok felháborodva, hogy most milyen fontos lett a közérzetem nagy hirtelenjében. Mert mondjuk amikor a munkaügyi központban például senki sem mondta a népeknek, hogy figyeljenek emberek, az életük, rákkeltő. Nem mondták, és nem is gondolták nyilván. Polókat oszthatnának pedig, ne állj velem szóba, rákkeltő vagyok, a poló hátán pedig eddigi tevékenységünket demonstrálandó, néhány közeli és távoli rokonunk rezignált arcvonását tennénk közre. Ne legyen elég, hogy félnek tőlünk, mint ördög a tömjéntől, ijhedjenek is meg. A paprika rákkeltő, eszünk majd mást, rajtunk ki nem fogtok, megindul Paksra a gasztroturizmus, emberek, hagyjtok a reaktorból egy szeletet. Ne legyen nagyon átsütve, angolosan szeretem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése