sebtolvaj

Nem hiszek a horoszkópokban, néha, nagy felindulásomban, (amikor már nincsen tovább, de aztán mégis van valahogy) felületes érdeklődést tanúsítok, inkább csak foghegyről. Bak vagyok, ennyit még én is tudok, hogy van szarvam és hogy visszafele kanyarodik, tulájdonképpen a veszélyes, fegyverként használható kúp/csúcs alakú résznek nincs is értelme, vagy csak nem figyeltem oda a biológia órán. Talán csak az ív miatt van, persze így esztétikusabb, és meglehet nem törik le könnyedén, de nehéz is vele a haladás. A tulajdon szarvammal kell folyton folyvást farkasszemet néznem, talán néha szórakoztat. Szóval nem hiszek a horoszkópoknak, és sok más dolog sem érdekel, este felhömplyög, hogy van e élet a halál után. Megrántom a vállam, de csak ovatosan, ne hogy beleakadjon a szarvam. Közönyös vagyok, megfordítom a kérdést, van e élet a halál előtt. Cinikus vagyok. Nem kérdezek semmit, falfelé fordulok, csak a tévé vibrál, hazudik még egy kicsit. Mosolygok. Magamban.