Elmélázok, van e jövőképem. Hogy az én Ágicám, az fogja e majd a komplett dizniland-et, szellemvasutastul,mikiegerestől, a kertvégébe transportálni, közvetlenül a gugolós deszka-wc mellé, hogy mondom e majd a Bécinek, hogy a pacal az egészségtelen és együk azt a kibaszott nyershalat inkább mától, aminek a neve, most sem jut eszembe, de - mit lehet tenni - nagyon rákaptunk a lakatosműhelyben, a menzán. Riszálnak e majd nejeink, kubai muzsikára, mígnem annyira részegek lesznek, hogy lefejelik a barbeque grillt, faszenestől, kerti fáklyásostul. Mondom e majd a barátomnak, egy makettra mutatva, hogy az lesz a szobájuk, mondok e olyat a piros foltra, hogy az volna mától a muskátli. Lesz e üdvözült mosoly az arcomon, képes leszek e mesterkélten szorongani egy széken, és hozzá hitelesen tördelni a kezem, feceregni. Az idióta gyerekem tud e majd kapitális csukafejest ugrani, és lesz e utána akkora vízcsobbanás mint 3 atombomba után. Lehetek e úgy boldog, hogy az idiótaság szükségszerűnek látszó járulékairól, önszántamból, minden veszteségérzettség nélkül, lemondjak. Lehet e majd szeretni úgyis, ha a gugolós deszka-wc-ben, a pujám épp a szorulásával van elfoglalva, mutassuk meg Ágicám. És tud e majd az én Ágicám, a kellő időben, a kellő helyre zúmolni. Beszélünk e vele délutánonként a mósönblőrröl. Szóval, csak azt szeretném mondani, hogy "lelövöm a lovamat még ma éjjel, mert inkább a múlt mint a vad nyugat".
(Aztán, a fene se tudja miért, de én olyan szívesen szemügyre venném Sz Andrásnét, és Sz Bandikát, Bélát meg a többieket, talán kölcsönt is kérnék (kedvező kamattal), nyálra, hogy legyen minek összefutnia a számban. Ne csak mindig a szavak adjanak egymásnak, ígéretesnek egyáltalán nem mondható randevút.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése