sebtolvaj

Koldusdal

"Táblát hordok a mellemen,
  és az van arra írva:
  szégyellem magam, emberek,
  dehát itt vagyok, mit csináljak.
  Nade nézzétek a kutyámat.

  Táblát hordok a mellemen,
  adjatok a kutyámnak,
  nézzétek, hogy milyen nagybeteg,
  a fejét a lábára hajtja,
  belebámul a levegőbe.

  Félre ne értsetek, emberek,
  nem én vagyok itt a koldus,
  énhelyettem állatszemek
  élelmet kunyerálnak,
  ha már élelmes gazda nincsen.

  Szegény kutyának adjatok máma, hová is lenne szegény kutyája
  jó gazda nélkül, ki helyette koldul, nézzétek, szegényke mindjárt felfordul,
  mindjárt megdöglik, mindjárt elájul, szegény kutyája mindjárt meggárgyul,
  mindjárt felfordul, itt helyben megdöglik, nyomorult féreg, nem bírja ki estig,
  nyomorult árva, nincs a világnak ilyen árvája.

  Hazug a tábla a mellemen,
  hazugság van arra írva,
  szégyellem magam, emberek,
  ez a kutya be van tanítva,
  nem ő – én vagyok a beteg.

  Félre ne értsetek, emberek,
  nem ő – én vagyok itt a koldus,
  most én vagyok itt az ő szégyene,
  ti állatszemek, mit csináljak
  ahogy belebámultok a levegőbe,
  ahogy belebámultok a levegőbe."