sebtolvaj

Hát bizony baromira nem mindegy, hogy dorombolás, vagy hogy: go rombolás (hogy a még rosszab nyelvi elaknásítást ne is említsem). Nem voltam én ilyen. Nagy bolondság ezt az embernek kimondani, mert persze, hogy olyankor - ha már kimondta - megfogja valaki (előttem a sorban) kérdezni, hogy, de akkor most te milyen is voltál valójában sebtolvaj, vagy hogy hívnak. Bolondság, mert nem lehet, vagy nem szabad, (olyan is van, amikor e kettő átfedésben van, olyan is van, s akkor az nagyon),...nem szabad azt mondani, hogy nem tudom, hogy milyen voltam. Ezt úgy értem, hogy nagyon elbizanytalanodom egy ideje, ha azt kérdezik tőlem, hogy volt egyfajta valóság és akkor, ha már belekezdtem, akkor mondjam el, nem legyek beszari, ne bújjak, folyton folyvást a nem tudomok bástyái mögé. Szóval, kérdezhetik, hogy ki és mi, meg hogy valóság. Nekilátok ecsetelni, pepecselés lesz belőle, mert mondom én, aztán közben bevillan, azt kérdezték, hogy mi voltál/volnál te - a sebediden kívül, melyet oly bőszen nyalogatsz - és én én meg már réges rég a saját valóságomról beszélek. Mi voltam én. Nem emlékszem, és/vagy az is csak gondolva vagyon, ha mégis emlékeznék. Közben meg a felejtés konditermeibe van bérletem. Egyébként meg felejteni sem szabad, mert értékét veszti a tanulásra, oly nagylelkűen rááldozott idő, visszamenőlegesen is. Előrehozott pokol. Tegnap este, a kihalt városban,(nyugodtan mondom így, a halott városban) hazafele, igyekeztem lajstromba venni a bűneim, az összes gaztettemet. Számítgattam, hogy meddig tart. Hogy a kispad meddig nyomja még a fenekem. Mert, ha ilyeneket gondol az ember, hogy "gaztettem", akkor hajlamos, hogy egy profánabb hasonlatot találjon ki, az egyszerűbb elviselhetőség okán. Megint mások, mondják, hogy: kispad, kispad, de nézd már a gyepet, azok se fociznak, hanem gyertyát gyújtanak a sírhalmok mellett. "Öcsi, elvétetted a címet"...rekedt hang, az is van. Egy terapeutát hívok fel, lenne e rám ideje, tudakolom. Kéri, röviden foglajam össze, miért kérem a segítségét. Hja, mondom is neki, képtelen vagyok belenyugodni "Mohácsba" és a "Világosi fegyverletételbe". Egyszerűen nem megy. Azt mondja, ő ebben nem tud segíteni. Azt gondolja: a múltat (nem végképp eltörölni), hanem hogy, kozmetikázni sem szabad ilyen módon. Na akkor mondom én magamban, de a telefonban már régen a szaggatott szignál búg,... legyen úgy, ahogy mondja. Legyen. A törödés. Bele...és vegye észre, hogy nem azt kérdezem, hogy:"hogyan", hanem azt, hogy "hova".