2004. október 17., vasárnap

Az ember legjobb barátja, az aluljáróban, a kutya. Az urbánus ember legjobb barátja, a szobában, meg a gugli. Beírom neki, hogy "nagybeteg", aztán dob egy sereg találatot, s írja is rendesen, most én vagyok az ő szégyene, jajj ti robotok, most mit csináljak. Látjátok, ahogy belebámulok a levegőbe. Félre ne értsete robotok, nem én vagyok az, aki itt az éhes, most ébredtem, csak gyűrött vagyok, próbálok visszaemlékezni a tegnapi napra, és az az előttire, rekonstruálni próbálom önmagam. Aztán én leszek a magam szégyene, hogy ne legyen tartozásom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése