sebtolvaj

Nem tesz jót nekem ez a piaci közeg. Hogy az érték, önmagában semmit nem jelent, hanem belehelyezve a mindenbe, csak úgy van értelme. Háááát, mondták nekem valakik,(előttem a sorban), hogy eredjek is bele a mindenbe, hogy éppen alkalmas szemfenékkel vagyok felvértezve ehhez, és realtíve jó aerodinamikai tulajdonságokkel rendelkező szívem van. Jajj, hogy lehet ennek örülni ám, vissza is kérdezek ilyenkor, mint aki nem hallotta, de csak az ismétés miatt. Mindent értek, de semmit sem tudok.Aztán a piac meg olyan, hogy azt mondja az egyik nap, hogy ez a szem ezt meg azt jelenti, aztán a másik nap az egekig szökik a fülek árfolyama, megyek is vattapamaccsal a fürdőszobába, de mire kijövök a világnak már tüdő kell. Hát fogom magam és kiköpöm, hogy mutassam, valami van. Ott vergődik a tüdöm, a hűs konyha kövén, és azt mondom enni is kellene már. Túlzott önbizalmammal megpróbálom a tőzsde lüktetését prognosztizálni, a hasra tippelek, hogy az lesz majd a favorit. Persze hogy a hát. Azt hiszem 100 zacskó gumicukorért és hajlandó lennék lemondani a központ idegrendszeremről. És akkor most ezt lehet úgy értelmezni, hogy a piaci körülmények közül, hogy onnan éppen most kilépek. Menekült vagyok, vagy donor, az most már igazán egyre megy. Megérem a pénzem, és van egy pár vacak cipőm.