2004. október 22., péntek

Már tudom , hogy mit szeretek benne. Mert mondom én azt rá, hogy okos, de végeredményben csak figyel, de úgy ahogy senki se tud, vagy csak nagyon kevesen. Elfogult vagyok persze.. Azt tanulta meg legelébb, hogy a kilincs az rándítással működik, és mi bölcsen felfelé fordítottuk a kilincseket. Aztán rájött arra is, mert odafigyelt, hogy a hűtő mikor nyilik úgy, hogy neki, hogy csak neki. Aztán rájött a kanalak zörgésére. Aztán rájött, hogy csap csöpög és akkoir onnan a víz könnyedén kinyerhető. És rájön, ha a tálkája elémegy akkor lekerül a tölcsér és akkor huss, oda ahol nem lehet elérni. Rájött a nézésre, és rájött, hogy egy egy hangos szót, egy egszerű miaúval hogy lehet elvágni, mint ha nem is volna. És arra is rájött, hogy duplájára dagadt lábbal hogyan lehet a székre ugrani. Egy folytában figyel, figyel és tanul. És még ki tudja, mi mindent fog megtanulni, semmi haraggal a szemében, a haragot meghagyja nekem, erre is rájött már, azt hiszem. Irigylem őt, nagyon szeretnék ennyire figyelni, "élni"-t akartam mondani. Letagadom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése