2004. október 29., péntek
Nézzünk egymás szemébe, és próbáljunk őszinték lenni. Ki ne gondolt volna már egyszer az életében, de lehetett ez többször is, hogy szeretvén az izgalmas kihívásokat, elszegődne a tescoba bevásárló kocsikat tologatni, vagy urambocsá görkorcsolyás ügyfélszolgálatisnak. Gondoltunk már rá, valljuk be, gondolatban már ezerszer eljátszottunk vele, hogy a nevünkön szólít a hangosbemondó és mi siklunk, a makulátlan kövezeten. Mindnyájan gondolunk olykor irreálisan megközelíthetetlen vágyainkra, csak nem merjük bevallani őket. Én most egy régi adósságomat is lerovom ezúttal. A gondolatot pedig megpróbálom elhessegetni magamtól.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése