sebtolvaj

Hát, hogy a halál házhoz jön, úgy járja errefelé. Én meg megyek. Elég sűrűn, a rángatózó végtagok, az örökre nyitvamaradt szemek házába. Nem is megyek, visznek. Visznek egy helység neve is, valahol a jászságban, ahol már nagyon régen jártam, talán egy üzenet ez az egész. Talán csak egy üzenet, hogy elém hömpölyögjenek a szavak, hogy evidenciákat lehessen gyártani. Azok is vannak olyan jók, mint pl a fadobozok. Az állatok, az állatok is kezdenek egy kicsit megbolondulni, kergülni meg, és zokon veszem tőlük, nem, dehogy haragszom. Próbálom elhelyezni ezt az egészet, valahogy. Az alapoknál kell kezdeni. Leteszem a jövő sarokköveit. Egy kövem már van: büdös vagyok. Ez tuti. Na, akkor fel a vitorlákkal és usgyi, a nagy Jásztengerbe. A jászról is eszembe jut valami az állatok kapcsán, nem az ól, de már el is felejtettem, hogy mi. Na ilyen fiú vagyok én,...és ilyen barát.