2004. október 16., szombat
Társasági életet ne akarjon az ember fia a blogjától. Sőt talán azt is lehet mondani, hogy egyáltalán ne akarjon semmit. Lehet mondani. Tekintettetel hogy az atmoszféra más kísértetiesen(!) kezd hasonlítani egy takarosan elrendezett ravatalhoz, a násznép és a megblogdogultnak se híre, se hamva(!). Hát szombat van, az az igazi magyarnótaszagú sehol a világon nem reprodukálható nagy magyar szombat. Ilyenkor ki ki rendezi sorait, beszerzi, összegzi, rekonstruálja, szintetitizálja, meg hányja és veti, kiszámítja, górcső alá veti, hogy mi volt eddig, (nyár), és mi lesz eztán (tél). Amolyan szerszámos kamrában való szöszmötölés ez, ahogy a végén minden ugyan úgy marad mint ahogy volt, csak már más szemmel lehet nézni rá. Megjön a jobbik eszünk, elernyedünk. Egy cukrászdába kerget a nehézség, a legszívesebben beájulnánk a hűtőpultba, de low a budget.(És a low az is aki meghal) Az egész nyáron elhúzott sötétítőket félrehúzzuk, némi fény remélve, állítunk a blendén az időn, és alulexponálunk. Szombaton még alulexponálni is más. Valahogy máshogy deremed a papírra(?), a retinára az idő. Nincs viszonyom hozzá, hogy ez jó, vagy éppen rossz volna, közöm se sok. Ebédszagfelhők úsznak a házak felett,beteg kékségben, a mosatlan edényeken, a túlélő verseny győztes legyei ülik rövidke torukat. A pocsolyákban meglátjuk magunk, tetszik, hogy lent van az ég, mert, hogy akkor mi a fizika törvényei szerint mindenképen felül (az íznek árja). Kavicsot dobunk bele, tetszik ahogy engedelmes, hullámzik, hajlít görbít mindent a felszín, s aztán csillapodva, mutatja újra megint ami van. A baromfiak udvarán híja lesz a létszámnak, a disznó elégedetten röffen a sárban, néhány hónapnyi ábrándok nevelődnek a nedves orrán. Levelet írunk, vagy levelet írnánk. Telefont bonyolítunk, vagy egész egyszerűen nem vesszük fel. Megnézzük újra email fiókjaink. A szobában is rendet kellene rakni, már korszakolhatóak a polcokon a porok. Aztán elmegyünk, néhány üveg sörért, Bácsfi Dianára gondolunk spontán módon, és azt mormoljuk trendien: bejött neki az élet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése