sebtolvaj

Sebtolvaj ma nem volt hasznos tagja az emberiségnek. Az aljas indokból beszerzett sütemények frontján, ereje kevésnek mutatkozott. Az eredetileg jól megkomponált szénhidrát költeménybe, ha nem is légy került, de fogaskerék mindenképpen. A vert sereg mindent hátrahagyva távozott, majd órákig az öröklét paradoxonán mélázott, hol az ágyon, hol a tight place-nek nevezett budiban. Legközelebb szonettet fogok enni, ezt is mondta, nyilván minden kontrollját elvesztve, hisz egy gyerekmondókával sem boldogult. Ennek ellenére odvas a foga. Majd beletörik. A tescoban szembesül azzal, egy röpke számítás után, hogy magyarországon, ez egy főre eső halottak száma, pontosan 10, se több, se kevesebb. Holnap minden mécses eltörik. Ez is eszébe jut, meg az összes volt temetés, és nem tud válaszolni arra a kérdésre, ami így szól: vajjon gonoszságból állnak e, ott a lokális feketelyuk szélén a lehető leghülyébb kalapban a sohse látott másodunkanagynénik harmadunkotatestvérei. Gyermekéveimben, a top 10-ben szerepelt a temetőgondnoki munka, mint eljövendő életem egyik lehetséges beteljesülése.
Ez idő szerint egy darab kezet, és egy darab házat fogok kivágni, a számítógép segítségével. Kacérkodok a gondolattal, hogy a számítógépet kellene kivágni, egy ház és egy kéz segítségével. Nincsenek illúzióim. Tessék mondani, hol van a harmadik út, én aztat keresem.
Egy rohadt kert alatt, múlik az életünk.