sebtolvaj

Az isten háta mögött. Ott, benne a langymeleg jóban. Persze, hogy ki kezdte az már soha nem fog kiderülni, mert újra mutogatunk. Amott meg mondják a sebtolvaj háta mögött,...hét szép kis kilátások. Ez  hát, olyan hát amilyen az összes többi, frontális ezerrel. Logikai csalódás. Másmilyen is lenne? Nem ez egyáltalán nem csalódás. A csalódás az amikor az anyád nem veszi meg 22 évvel ez előtt a Dörmögő Dömötör legújabb számát. Az ostobaság meg az, amikor erre hajlandó vagy visszaemlékezni is. Akkor ez mi, s mivel fel lehet tenni ezt a kérdés, hisz oly szabad vagyok,fel is teszem. Aztán várom a választ.Cöcö. Nem várom, elképzelem hogy várom, az idő ellen jó, legalábbis. Addig sorra veszem fogyatékosságaimat, egy hangszerre nézek, majd a cipőmre, a nadrágomra, aztán alaposabb önvizsgálat után, részletezem belső tulajdonságaimat, mint hogy kuncogni sem tudok, de kedvesnek lenni sem igazán, mondok olyat anmit az isten se,de mindazon által megbánok, vagy éppen nem, részben vagy nem igazán, vagy nagyon. Ingovány, ez a szó kavarodik elő, a nagy automatizmusban. Csinált automatizmus, semmi kétség, de vajmi keveset tudok felőle. Megkérdezem magamat, tudod e, hogy mit fogsz írni, amikor leülsz a gép elé. Nagy csend támad vala. Értem.
Lett volna néhány miértem - van is tuladonképpen, csak már jámborulnak, csendesednek - amit kellő időben, kellő helyen fel kellett volna tenni, nem feltétlenül magamnak, nem  feltétlenül másnak, hanem úgy általában. Most meg élek a gyanúval, hogy az ilyen megfakult és mindenbe belemosódott miérteknek egyáltalán nincsen is létjogosultsága. Vagy csak az van, hogy tényleg nem érekel a válasz. Biztos az is halk lenne, és ha gyenge a jel mit kezdjek vele. Mit kezdjek vele?
Engem soha senki sem bántott, ez tiszta sor, mindig szeretve voltam, a mai napig van, hogy a nevem után teszik a -ka becézőszót, ami már így a zeniten mindenképpen különös. Ilonka néni még külön sütőnapokat rendez a számomra, pedig aztán ő a mákot máknak hívja, és semmiképpen sem boldogsághormonnak. Mák, mert megérdemlem(?)
Aztán még van itt valaki. Vagy valami. Vagy a kettő között. Valaki aki ijeszteget. Mondom is neki, hogy neki - ha igazán giccses akar lenni - akkor ott a pamutgombolyag -, jobb esetben a tejföl, vagy a kindertojás műanyag burka, a többit hagyja meg nekem és ne szórakozzon. Az egyéb dolgokkal majd játszom én. Persze mindez önzés, mert nagyon is jól tudom, hogy viszonyunk asszimetrikus, azaz nekem van a nagyobb veszteni valóm. Ahogy ezt kimondom már is önzés, mert persze hogy neki a valója az amit elveszíthet. Mert egy van, minden mendemonda ellenére, hogy 9 lenne. Ám ha mégis hinnék ebben akkor is csak 7. Kettőt közösen elszarakodtunk. Arra kérem legyen kritikusabb felém, főbb jellembéli tulajdonságaimat ne vegye irányadónak. Szarjon rám, ha másképpen nem megy. Ezt csak neki tudom mondani, és jól van ez így.
A bizalmába férkőzve arra kérem, ne bízzon bennem. Csoda e ha nem akarom érteni a tekintetét.