2004. május 13., csütörtök
Előbb a szavak fogynak el, aztán meg azok akiknek modani kéne. Fel a hegyre, Janó,Robi, Gabi ,Lívi (kronológiai sorrendben) utóbbi két lábon járó tavasz, az első három csak egyszrűen az ami, egyszerűen nem lehet hozzájuk tenni, sem elvenni.Öröm velük lenni - ez alatt azt is értem egyúttal, hogy szar nélkülük. Éva bent, de nem látom - elbírálásom alatt, hogy ez áldás e vagy átok - nyilván mindkettő egyben.Nekem mindenképpen. És Klára is, a szeme, a nyugalma - nem is tudom hova rakjam most ezt a rengeteg dolgot. Fáradt lettem, enyi nagy, sok dolog nem fér el bennem hirtelen, holott ürességet érzek mégis. Nem akarom tovább ragozni - szeretlek titeket.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése