sebtolvaj

Az augusztus a hús hava, a nyár a szeptemberrel felesel, mi szűk utcákban hajszolódunk, néha összeér a két test, mintegy kontrollt gyakorolva a másik felett. A testek telhetetlensége ez, horizontális gravitáció. A körúton két közlekedő edény, mezítelen a szívek klubja.Kivetkőzik a város és kivetkőzünk mi is, mi egyebet tehetnénk. Lábad a vízbe lógatod, megilletődött halrajok.Kacsahad és kenyér. Felzabál a város, csócsál minket a rettentő gyomor.Látod isa színes arctalan massza vogymuk.Feltételesen.
Leledzünk.Jól esik ez a vanás. Semmibe tekintő üres délután van, tartalmául szegődünk, megszánva szegényt.Bőr a bőrön.Helyére csúsznak a tárgyak.Rendezi sorait a jelen januárig, hogy akkor víz nélkül, vagy azzal, de már fagyva és majdhogy ugyanaz.Aztán a február és aztán már mindjárt vége.Délután lesz, hagyom üresen, nincs kedvem hozzá.Másnak hagyom.Üresen hagyva és a délután hagyja magát.Teleírom, aztán eljövök, nem lehet válasz.Én már nem vagyok ott.Már ő sincs ott.