2004. május 16., vasárnap

Az íz a szájban, avagy, hogy a rágódás maga, csak a számbam forgatom a
falatot, az isten se tudja idejét hogy mióta. Ott felejtettem magam egy
talponállóban, már kicserálődött a véndégség és a személyzet is. Csak
rágok makacsul, várom az ízt, a nyelésre készülök nem a jól lakásra.
Már kihűlt minden, a hajdan szép pénztárosnő megöregedett, a berendezés
is kopott. Meg van itt állva valahogy az idő. Meg állítottam és nézem a
megmerevedett jelent, vizsgálom hány s hány lehetséges elágázasa van a
jövőnek, Valószínűségszámítok, közben falat a számban, egy gombócot
forgatok. nézem a párhuzamokat ahogy futnak ebben a statikus
környezetben. Néha rákészülök a nyelésre, de aztán mégsem. Nem dolgoz
bennem az éhség ezen fajtája. Másik talponálló kellene, másik asztal,
másik éhség, másik gyomor. Másik kellene.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése