2004. május 17., hétfő
Minden út Rómába vezet. Ide egy képet kellene most belinkelni, de nem lehet.Pontosan nem is tudom miért, tán a személyiségi jogok, meg hogy már az a kép nem az a kép.Megváltozott a jelentése, no nem arról van szó, hogy hitelét vesztette volna, pusztán csak átalakult. Hetvenes évek.Körhinta.Benne te,sugárzó mosollyal integetsz. Bele az optikába, minden rendben van ezen a képen.Talán már nem akarom, hogy minden út odavezessen. Azaz hozzád. Nem kenyerem a búcsúzkodás - szó se róla, nem is búcsúzom soha. Most sem integetek vissza neked. Nem mondom néha mozdulna a kéz, de úgysem érne el. Ezért a sok szakadás meg sebhely.Közhely.Van köztünk valami, így értem. Köztünk áll, azaz szétválaszt, ez a valami köt össze. Van kötünk valami, na. Nem, nem jól gondolod, Róma nem lehet az. Csak nézem a pillanatot, illetve annak is csak tört részét, tán 1/250 a záridő. Bezár az oda téged.Bekeretez.Kimerevít. Akkor még nem tudod, hogy kinek. Most már tudjuk; nekem. Áll az idő, leleplezett algoritmus a körhinta. Rajta te, az intés és egy mosoly és körbe-körbe. Helyetted szédülök, nem miattad.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése