sebtolvaj

Már megint a konyha, megint a konyha. Ez most egy másik. Az napszak is egyezik, este, csak épp másik és máshol. Véletlen egybeesés.Jól megszerkesztett káosz az asztalon.Gyorsan átlátom.Csendes beszélgetés. Alszik a gyerek. Mondanánk, hogy ezer éve...de nem mondjuk. Eltelt az idő, ezt félvállról tudomásul vesszük. Elmondja a startégiáit, hogy ilyenkor mit és hogyan. Kérdez, én meg élből válaszolok. Azt mondja: Utolsó Kínai Császár, mondom Táncsics mozi, tán 92. Üdvözlöm mgamban, hogy szar az emlékezete, nem kérdezem meg adna e leckéket. Tőle már semmi sem lenne olyan. Nem nagyon nézek a szemébe már, nem akarok én onnan kiolvasni semmit - majd, mindent tudok, amit meg nem azt nem is akarom. Néha azért meglep, de ez lehet pusztán azért is, mert hajlamos vagyok a éppen akkor ott, hogy meglepődjem(egyébként nem). Borral kínál, tudja nyert ügye van. Garantált a sikerélmény. Nincs sok bíbelődés a múlttal, befejezett jelen, amúgy sem tudnánk már hozzátenni semmit, még ha akarnánk sem, de nem is nagyon akarunk.Ez csak egy este, elmúlik mint a többi sok. Fáradt. Nagyokat ásít, munkahelyet emleget ésatöbbi. Baromi unalmas vagyok. Hagyom szabódni, nincs jobb ötletem. Csöpög a csap, meg serceg a magas a hangfalban - tökéletlen világ. Neon vibrál a falon - derengés vani, de tudomásul vesszük, hogy ebből világos nem lehet már, minden fegyverünk letéve. Védtelenek vagyunk, részemről semmi okom, hogy bántsam őt. Beosztom energiáimat, hol őt hol magamat sajnálom, fontos a jó időbeosztás.Igyekszem. Nem vizslatom, hogy az amit mond az azt jelenti amit. Hálával tartozom neki, azt sem bánnám, ha hazudna. Elindulok haza, aztán már nem emlékszem...,hogy mi is volt. Hülyeség mert nem kell ahhoz valakit látni, hogy tudjam, hogy ; van. Nem is tudom kit akartam megnyugtatni, őt vagy magam, de most azért legalább tudjuk mindketten és nincs tévedés: van.