sebtolvaj

Még van 3 napod, neked aki el vagy akarva felejtve, aztán már a te évszámaid is úgy kezdődnek, ahogy az enyémek. Ennyiben azonosak leszünk tehát, csak te nullával végződsz. Ez alatt érthetném azt is, hogy velem, de ennek aztán végül is semmi értelme. Persze most meg vagy te látogatva e néhány idehányt mondattal általam és az egészről mit sem tudsz, és akkor erre azt lehet most mondani, hogy minden a rendjén, hogy a medrében halad minden. Én meg állok a parton, kaviccsal játszom, kacsázok neked, 7 a csúcsom, remélem ezt nem feledted, nincs jelentősége. Még 3 napod van, aztán már te is az leszel ami soha nem lehetsz többé. Fura. Pont megyek a hegyre aznap, ugye ez véletlen egybe esés. Tanácsot kéne tán adnom, hogy a végzet így meg úgy, de nincsen erre sem ötletem, 3 napra leblokkolok. Nem is tudom mit tennék. Megkínoználak vagy megölelnélek e legszívesebben. Mindegy is, törödnék veled. Aztán még csak, annyi, hogy te nem, hogy te nem vagy, én képzelem el azt, hogy képzeled magad. Vedd ajándéknak, egy utolsónak, vagy egy majdnem utolsónak. Aztán, ha úgy hozza és miért ne hozza, majd 3 nap múlva, persze hogy abba is belebotlok, aki a jelenhez jóval közelebb, aki még nem annyira homályos és ha nem köntörfalazok, akkor azt mondhatom, képe éles akár a penge. Még van fénye, olyan mint ha most kezdett volna valamit el éppen, valamit, aminek nem én vagyok a vége.
Hát így lesz, ha hagyom. Hagyom. Mint a rossz pénz, úgy vagyok magammal egy ideje. Átlátok magunkon, ami nem volna baj, csak lenne legalább ott valami.