2004. június 30., szerda



"Fejem felett ózon,
mellemben kis ólom:
nem hagyják e lyukak
épség barátjukat.

Megjövet, elmenet,
hegymenet, lejtmenet:
neked köszönhetik,
akárhogy lejtenek.


Te meg csak átmenet.
Amid van rámehet,
amid nincs, így könnyít,
nem teher semeddig.

Ég földi követe,
honod megkövet-e?
Még mit, megkövessen!
Csak hogy nem kövessen."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése