2004. június 29., kedd

Sebtolvaj első (egyben utolsó, elképzelt levele) saját közérzetéhez.

Kedves Közérzetem. Abbéli reményemnek adnék legelébb hangot, miszerint is nem zavarlak meg túlságosan a magadban való elmélyülésben. Leszögezném először is, hogy , úgy mint közérzet először is nem tudlak hova rakni. Egy ideje van az az érzésem, na tudod, az hogy nem sok közöm van hozzád, ellenben sok köz van köztünk. Érezni is csak inkább hiányok mentén érezlek, de ezt nem a te számládra írom. Akinek írnom kellene, annak nincsen is számlakönyve, egyébként meg nem mérlegképes, de ő már úgy van csak inkább, hogy nincsen is, de hülyén jönne ki, ha én ezt pont neked próbálnám elmagyarázni. Most hogy így, nagy hirtelenjében, nekibátorodva megszólítottalak, egyre oldottabnak érzem magam, pedig sok óvintézkdés előzte meg e levelet. Akad néhány probléma, pl az is, hogy gyakran keverlk össze a lelkiismeretemmel - félve említem csak meg őt, hisz jól tudom, hogy kettőtök között volt ilyen-olyan nézet eltérés. Ebbe én igyekeztem saját lehetőségeim szerint nem belekeveredni, nézeteltérések terén ugyanis elnéző vagyok. A kettőtök dolga, rátok bízom, hogy mikánt rendezitek el egymás ráncait. Meg kell említsem kedves közérzetem, hogy igyekvés tekintetében, szegény az eklézsia, azért jelentkezem oly ritkán, mint ahogy azt már észrevehetted, ha veled beszélek (esetünkben írok), akkor bizonyos szavakat igyekszem nem kimondani. Legutóbbi találkozásunk óta, egy kicsit változtak a dolgok, azt hiszem, nem a javunkra, de, hogy egy klasszikus szellemét is megidézzem, azt mondom; még minden jóra válhat. A sok teendő és a megannyi gond kissé nehézkessé teszi, jól tudom, kettönk hatékony együttműködését, de ha a széllel szembe..., akkor annak egy kicsit te is meginnád a levét. Óvakodom tehát a hirtelen mozdulatoktól, az elsietett, balesetveszélys mutatványoktól, de azt is meg kell értened, hogy a nevem, némikép kötelez bizonyos mennyiségű vér jelenlétére. Egyszer talán, személyesen is találkozhatnánk, bár időpontot, ha megfeszülök se tudok mondani, megerőltető idők ezek, de nem untatnálak, jelentéktelennek tűnő részletek aprólékos ismertetésével. A bodza tényleg hársra váltott, és az orromban hordozok egy egész hegyet. Fontosnak csak ezt azért találtam elmondani, mert részlegesen ez téged is érinthet, és nem árt előre megtervezni a lehetséges elkerülő utakat, ha véglg beáll a forgalom. Végezetül még csak annyit, hogy a tőlem telhető legnagyob sávszéleséggel melleted állok. Jóban és rosszban.

Örök barátod: Sebtolvaj

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése