sebtolvaj

Valahogy előjött egy kézenfekvő kérdés. Azaz, dehogy is jött elő. Előhozták és elébem tették, én meg nem tudtam nem odafigyelni rá. A szavak részlegesen ilyenkor megint elkezdenek, még ha bátortalanul is, de jelenteni valamit. Jelentést nyernek, aztán így már te sem érzed magad vesztesnek tőlük. Arról van szó, hogy nem szabad magam elhagyni. Hát persze, hogy erről. Az, hogy miért meg mivégre addig eznem jut el soha, csak addig a pontig engedi a józan ész, hogy ne. A tiltásig. Nem vár indoklást, és a visszakérdezés paradox, ez teljesen érthető, az életösztön üti a taktust, és én meg elhúzom a nótámat. Az van, hogy miért ne. Mert akkor mi van, ha mégis, oda akkor képzelve van valami, el van gondolva valami, kép van oda téve, behelyettesítendő azt, amiről semmit nem tudunk.Hogy mi van akkor ha elvagyok hagyva, immáron magam által. Egy kép, De miféle kép? Ne hagyjam el magam. Azaz ne veszek el, mint egy kulcsccsomó? Hízelegne pedig, ha pusmogó szolgahadak indulnának megkeresésemre, ha egyszer csak fogom és elhagyom magam. Ám a helyzet most is csak az, hogy ami itt elhagyásnak tetszik, az valójában keresés. Szomorú hírem van, kötelességem tudatni mindazokkal, akik eddig még azt hitték, hogy nem hagytam el magam, hogy de igen is, hogy már elég régen megtörtént ez az aktus, csak olyan jól csinálom én ezt, mint egy bűvész a mutatványt. Ami elhagyásnak tűnik itt most, az tulajdonképpen már a keresés, nekem csak annyi viszionyom van ehhez - hogy jelen esetben a régész és a lelet is én vagyok. Semmi egyéb. Kis ecsettel portalanítok, megszámozok + még a kartotékrendszer. Ezt is megkérdezhetem, hogy ez miért és ez mivégre. Megkérdezhetném, de nem kérdezem, lyen kérdéseket nem lehet megválaszolni, ha még áll a sorban ezer ugyanilyen, és rájuk sem sok helyes megfejtés érkezett. Keresem magam. Hogy hol? Hogy, ugye ezt fontos lenne azért tisztázni, de nem tudom pontosan meghatározni a helyet. Annyit tudok, hogy nem itt, és ez most jelentsem engem, ha akar. Nem itt. Fogalmam sincs hol vagyok valójában, mert, hát elhagytam magam. Valakiért.Persze, mindig valakiért teszek gigantikus baromságokat. Úgy vélem ez tényleg a keresés fázisa (a részemről), de találni már nem én akarok, azt nem nem én.Nem én.