2004. június 24., csütörtök
Haragudni nincs kire. Megbocsátani nincs miért. Debil és,nagy sötét egyedülség teríti rád leplét. Titok vagy innentől, de az sincs ki leleplezzen. Beállsz a (rang) sorba, nem ér rád az idő. Súlyozva vagy a legvégső kérdés. Vannak szavak amiket nem lehet leírni. Azokat nem írom le. Meghajtom a fejem. A szabályok előtt. Úgy maradok. Bőröd pórusain belédszivárog az este. Odafent égitestek keringenek. Nem csak a szemed, a fejed is zárva. Mellkasodon dupla ajtó kitárva. Átható olajszag, Nem te vagy a zsanérja. Bent fenyő, bodzaillat, pipacsok, terek, elhalt fenyőágak. One hour photo. Elindult. Legyártva az összes kép. A semmi graphja. Leképezett jelen. Lenézett jövő. Szabad e hinni hogy nincsen szabadulás. Nem szabad. De lehet. Meddigl erő és honnatól balgaság a remény.Hülye vagy. Vagy csak makacs. Egyre megy.Rád.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése