sebtolvaj

...a férfi a fürdőkádban ébredt fel. Kihűlt a víz alatta, az ébresztette fel. Lassan tért eszméletéhez, lassan emelte ki kezeit a vízből, aztán a tenyerét kezdte el szemügyre venni, ahogy a víz a bőrt összeráncolta. Mintha egy kissebb fajta öregedés ment volna végbe az egész testén és valójában nem is tudott volna elszámolni azzal az idővel amit a fürdőkádban töltött. Gondolt arra, hogy ki lehetne ez számolni, ha tudnánk a víz eredeti hőmérsékletét és a környezet hőmérsékletét is, hogy így könnyedén kilehetne számítani valami termoizével bizonyára, hogy meddig tartott a vizes semmiben a végtelennek tűnő lebegés. Ki lehetne számolni, gondolta, de nem akarta igazán. Kilépett a kádból és kihúzta a dugót. A borotvahabért és a zsilettért nyúlt , közben a lefolyónál a kialakuló kissebbfajta tornádót figyelte ahogy a víz ide oda táncol, bizonyos fizikai törvényszerűségeknek jámboran engedelmeskedve. Persze, az északi féltekén vagyok, gondolta még ezt is. Aztán nekilátott, hogy arcát csupasszá tegye, lassú mozdulatokat tett, csücsőrített, nyelvét belülről a szájának nyomta, kis gombócot formálva, hogy ezzel is megkönnyítse a penge útját. Aztán amikor végzet, lemosta az arcát és megtörülte. Aztán a száraz arcán még elidőzött a keze, kissebb simításokat tett rajta, mintegy a tapintással igazolandó, hogy amit a tükörben lát az a valóság. Kontrollként tette mindezt, minden bizonnyal. Aztán a fiókban kezdett túrni, tiszta fehérnemű és zokni után. Lassan mozgott, mint aki most született, úgy. A szekrény lecsorbult gombján lógott frissen vasalt ingje, az amit a legjobban szeretett, az amit csak akkor vesz fel, ha valami különleges alkalmomra készül. Kopott ing volt ez, de mégis valahogy szerette és azt is gondolta róla, hogy ezt tulajdonképpen nem is maga miatt hordja, hanem valakinek. Elkészült, utoljára a tükörbenézett, egy hajgumi segítségével copfot csinált, majd hátra vetetette a fejét és ismét a tükörbe nézett. Végül kivette a hajgumit és a tincseket kezdte el rendezni, felületesen eligazított egy két kunkort a hajában. Aztán a fürdőbe ment, és deo-t fújt a hóna alá, ezt mindig aggályosan tette, félt hogy soha nem találja el a kellő mértéket, hogy túl sokat fúj, vagy túl keveset.Aztán a kezére némi arcszeszt tett, behúnyta a szemét és az arcára dörgölte. Kész vagyok, talán ezt is mormolta magában. Zsebeit ellenőrizte, kulcs, pénz, mobil, önygyújtó, cigi,... tűzhely, tévé lakapcsolva, akár el is indulhatnék. Azt gondolta ekkor, hogy most akkor kész, arra amit az imént elindulásnak nevezett. Késznek kész vagyok...mondta, de hova is akarok én menni? Mert amíg magával foglalatoskodott ezen egyáltalán nem gondolkodott el. Hajtotta vére, készülődni akart, menni. Egy percig nem gondolt azzal, hogy olyan, mint úticél van e, nem gondolt erre, túlságosan lekötötte a figyelmét, a kezén a redők, a víz ahogy eltűnik a lefolyóban, az arca rezdülései a tükörben, a borotvahab vakítóan fehér színe, kedvenc ibgének a látványa, ahogy ott lúg a vállfán. Amíg készült egyáltalán nem gondolt arra, hogy amit csinál az készülés, túlságosan is lekötötte a figyelmét...ennek véghezvitele. És ott állt egy üres szobában, a padlót nézve, és persze azon gondolkodott, hogy ha már ennyi előkészület történt találni kéne, ha mást nem ürügyet az indulásra. Nem talált. Mindössze egyet, de oda meg nem lehet menni, és nem is merne. A szája sarka megrezzent, afféle félmosolynak szánta, amivel megjutalmazza e percben önmagát, majd szusszant egyet. Aztán az ágyhoz ment, és hátat fordított neki, úgy ahogy volt, nekiindulva, és hanyatt beledőlt a bevetetlen ágyba. Aztán elaludt és álmodott is valamit, de nem emlékezett vissza már rá az ébredéskor, csak valami fürdőszobára emlékezett és egy ajtócsukódásra.