2004. június 17., csütörtök

Volt egy....izé, programom (lehet így kezdeni valamit(?)). Szóval volt mert,... volt, az enyém. Egyszerű mint egy pofon. Olyan volt. (kérdőjeles a múltidő is). Még egy lényeges dolog, hogy nem csak hogy volt, de az enyém, ezt azt hiszem a végkimenetelt illetően nem indifferens. Az öntudatlanságból bukkant fel, ki tudja mikor, de úgy ám mint egy jéghegy, ami még nem tudja milyen hajóban üt léket. Most már ezt is tudjuk(én). Valami erő a felszínre dobta. A csúcsát. Mind mondtam volt,és tényleg pofon egyszerű. Szépet és sokat. Csak így volt, nem kell valami barokkos cirkalomra gondolni e program kapcsán.Nem panaszkodhatom, volt szép, és sok is volt persze, az is, azt hiszem nem panaszkodhatom. Bruttó.
Gyanakodnom kellett volna, mert hát a hármas egységhez való vonzódásomhoz nem fér kétség. És ez meg akárhogy is számolom csak kettő. És beértem vele, holott már erre is mondták, hogy nem kellene belemerülni, alámerítkezni, vagy mi. Aztán mi történik...keresem a hiányzó harmadikat, hogy meglegyen az általam oly áhított hármasság. És persze tudom is, hogy mit hagytam ki, így utólag már tudom is. Azt, hogy mindig, ezt felejtettem le a végéről és ez hiba. Ha így vágok neki talán minden más és, mit tudom én, talán nem tartok itt, vagy a legrosszabb esetben egyáltalán nem vagyok sehol. Hát volt egy programom.Rosszul megírva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése