Mesterházi Mónika:
Törmelékek
Hull az eső, nől a gomba,
én csak ballagok magamba.
Szemben velem jön a múlt:
nem volt ilyen bonyolult.
Félted-e az életedet,
kérdi a kolbász az ebet.
De az nem szólt. Ezek szerint
megette a koleszterint.
mint a plafonon a legyek,
ahhoz van kedvem, hogy legyek,
s a barátaim is ilyen
jól legyenek meg nélkülem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése