sebtolvaj

A reggeli paplan langyossága, vagy melege, az van reggel, de nem tudom meghatározni pontosan, csak ezért meg nem szívesn zavarnám az OMSZ-t, és mit is mondhatna ugyan nekem Bóna Márta így rögtön ébredés után. Úgysem értenem, ha mondjuk, ha azt mondaná, hogy egy anticiklon közelg, a párna felől. Tehát nem teszek semmit ennek tisztázására. Van ez a reboot ilyenkor, töltődnek be a személyes beállításaim, plusz még a ramok. Aztán amikor a rendszer már indulásra készen, csak akkor jut eszembe és szólalok meg. Vilmos,...,Vilmosom,.... megvagy, gyere ki az ágyam alól, magától nem lehet ilyen drámai a helyzet, az életem, ergo itt bujkálsz valahol. Lebuktál, nincs értelme tovább ott gubbasztanod. Rájöttem, ipi-apacs 1...2...3. Nem mondom ravasz dolog volt az ágynemű tartót választanod, de hát nem lepődöm meg rajtad, hisz néha napokig bevetetlen az ágy. Azon meg végképp nem lepődök meg, hogy te ezt észre is veszed. Némi csend támad, mint ha nem akarná Vilmosunk tudmásul venni, hogy ezúttal őt leplezték le és nem ő leplezett le. Ismeretlen neki ez a szerep, lötyög rajta, vagy éppen, hogy szorítja. De mondom neki az élet nagy móka mester Vilmos, hibába mondom, ő is nagyon jól tudja ezt. Aztán mozgolódás támad, neszek jönnek alólam, és csapzottan Shakespeare úr kimászik az ágyneműtartóból. Mellénye tárva nyitva, csupasz fővel, szennyes harisnya lábán, az is kötetlen csüng bokáira, szörnyűt beszélni csak elémbe áll.Nem bírja sokáig, elröhögi magát. Aztán, hogy, hogy legyen most eztán azt kérdezi. Én meg mondom, hogy dramaturgailag nem kellene most csűrni-csavarni a dolgokon, engedjünk már meg így kollekktíve egy kis szusszanatot, akár magunknak.Legyen csak az ami szokott ilyenkor lenni. Most én bújok el és te keresel. Fejét vakarja, látom, véresebb véget akarna.Hát így volt ez amikor...Shakespeare, az ágynemű tartóban...