2004. június 21., hétfő
Szekunder. Vagy máshol, vagy másé, vagy egyáltalán nincsen is. Ez az előfeltételen annak, hogy azt hihessem, tudhassam, szabad, lehet viszonyulnom hozzá. Én vagyok a második szándék,de tudjuk az első megérzés a jó. Elvágni a köldökzsinórt egy könnyed mozdulattal, mint egy hídavatón. És persze taps, persze taps, és megint csak taps, kész , no lám megcsinálta. Aztán bekiabálás, hogy mindvégig bíztunk benned, meg hogy a mi fiunk, a mi fiunk. Skandálva. De akkor már én rég nem leszek ott, csak odalátnak, ha látnak. Hazamennek, eltűnök...,de nem veszik észre, csak az eszükre hallgatnak. Az eszük ágában azért majd ott vacogok és azt kérezem tőled, hogy nálad is ilyen hidegek vannak. A nyárra fogjuk. Nem tehetek mást.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése