...hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren , de még a józan ész határain is túl, egy nagy-nagy birodalom. Ennek a birodalomnak nem volt neve. Lehet, hogy ezzel rám vártak, mármint a névadással, de akkor szomorú kötelességem tudatni, hogy rossz lóra tettek (Nem ilyen lovat akartam). Szóval volt ez az elnevezetlen birodalom, és mint, minden rendes birodalomnak volt egy királya (és most tessék megkapaszkodni), a királynak pedig egy fia. Nem három egyáltalán. Egy darab fia volt neki, de egy elnevezetlen birodalomban ez nem olyan meglepő. Ennek a fiúnak a neve pedig az volt: Legkissebbfiúközépsőfiúlegnagyobbfiú László. A nép őt csak L Lacinak szólította (Ellaci), hangzásra mint valami olasz divat cég, képzelhetjük. Nos ez a fiú, úgy mint az összes többi, királyfi egyszercsak megnőtt és feladatai egyre csak sokasodtak. Mondták neki, hogy királylányt kellene menteni, meg sárkányt ölni, az üveghegyen is túl meg néhány boszorkát kellene semlegíesíteni, hogy a térség politikai egyensúllya mielébb helyre álljék. Sütöttek is neki hamvába holt pogácsát, és tettek batyut a hátára, utilaput meg a talpára. Azóta erről a királyfiról semmit sem lehet tudni. Mondanak ezt azt róla, pletykálnak mindenfélét, hogy drogbáró Kolumbiában, vagy hogy elnök valami Afrikai fejlődő országban, de már hallotam azt is, hogy bróker New Yorkban. Fecsegnek a népek össze vissza, mint ahogy egy nevezetlen birodalom népeinek fecsegniük rendeltett. Az igazság pedig borzasztó egyszerű. Bizony a Ellaci királyfi elment oda ahova menni kellett, és elkezdte kaszabolni a sárkány fejeit, le is aprított hatot a hétből, de már akkor érezte, hogy valami nincs rendben, hogy egyre inkább kezdi magát egyedül érezni, ahogy hullanak körülötte az éllettelen sárkányfejek. Ezért úgy döntött, hogy a sárkány utolsó fejét nem vágja le, hisz akkor egyáltalán nem lesz akihez fordulhatna, vagy szólhatna, ha éppen úgy adják a körülmények. Most egy teljesen névtelen barlangban élnek kettesben, valahol nagyon messze mindentől, de még annál is messzebb. Délutánonként pipáznak, tökmagoznak, sokat kártyáznak, meg kockáznak is. Meg nézik a naplementét, ha éppen van, aztán megvacsorálnak. Ez az igazság....és az esze ágában sincs már, hogy egy elnevezetlen birodalom királya akarna lenni. Soha nem gondol ő erre. Azt gondolja, hogy perszonálisan akar az lenni, nem akar uralkodni ő már, mindössze maga felett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése