sebtolvaj

Legjobb lenne ha mondjuk nem kellene érteni semmit. Hogy a hallgatás lenne a közlés maga, mert hogy őszinte legyek nem hiszem, hogy olyan kérdésekre, hogy bánatnak miért sírás a vége, s a derűnek miért a nevetés, bármikor is lenne válasz. Mert, hát annyi minden lehetne helyette,(teszem azt bánatkor féllábon ugrálni, öröm esetén pedig karunkat összefonni, de tényleg annyi mindent lehetne, és mi ezt valami felsőbb parancsra mégis csak így rendezzük...az érzelmeinket...talán) ha nem vesszük tudomásul, hogy ami van azt készen kaptuk. Mert ettől teljesen kész leszek (vagyok), hogy nem lelem a szerepemet, már a saját mozdulatimban sem. Ugye mi meg választ keresnénk(én), Hogy ebben ringatózunk. A válasz mibenlétében, holott a kérdésnek, magának a mibenléte is erősen kérdőjeles. Van az a három majom, ki a szemét, ki a száját, ki a fülét takarja el. Valami rokonunk, polcán van ez most is - a lakást díszitendő kellék gyanánt - kiknél évek óta nem jártam már. Ha nagy ritkán mégis ott vagyok azért le ellenörzöm, hogy helyén vannak e a dolgok. Ilyenkor ezt a három majmot is levizitálom. Ez teljesen ösztönös cselekedetként megy ott végbe, a tudatosság legkisebb jelenléte nélkül. Aztán ez veszélyes játék ám, mert egyszer majd jól magamra ismerek - mint lehetőség, a veszély lehetősége, mindig itt sertepertél, és ha sertepertél akkor, teszem azt bármikor le is csaphat, lesújthat, így rontva el a vasárnapi ebédet.A gondosan kiterveltet. Az övékét legfőképp, a rokonaival meg, ha nem tehet mást az ember - bánjon csínján, ha szeretni éppen már nem tudja mit is jelent abban a relációban  Aztán nézheted magad a húsleves víztükrében, hogy lám, ez is te volnál. Mentségedül egyetlen dolog jut eszedbe csak, csak annyi, hogy ez az ő levesük. Cseszheted, te iszod a levét.