sebtolvaj

Most akkor az jönne hát, hogy engem semmiféle focimeccsek nem tudnak lázba hozni, pedig hát az alkalom adott lenne, minden adott a lázhoz és nem is ágálnék egy ilyen-olyan láz ellen én, nem biza. Hogy nem lepődök meg azon sem, hogy nem lepődök meg. Hogy ez lenne a közösségi élmény, hogy ki hogyan lőtt gólt és kinek. Ilyenkor tényleg azt gondolom, hogy akkor már jobb így külön, hogy nem baj, hogy ebből is kivagyok hagyva, hogy ebből is kimaradtam. Nem túl távolba mutató esélyek. A kapcsolódási pontok egyre csökkennek tehát. Távolodás. De mindegy is mert ha nem arról kell beszélni hogy gól e a gól, és hogy láttam e (nem), akkor másról kell. Ha jól érttem ma Vilmos napja van, és olyanok is vannak akik ma töltik be a 25. életévüket, de ez senkit sem érdekel, mert ez nem fontos egyáltalán, csak a gól. Aztán ülök a buszon és belelesek más Blikkjébe, sovány kenyér, félodalas vezércikk (gondosan megjegyeztem), Anyus botrányt csinál Tilda titkos esküvőjén - de ez legalább 48pt-os betűnagysággal, aztán alatta egy kicsit kisebbel, hogy Vili bá' ezúttal nem békül. Elborzaszt persze, mint akit elborzaszthat ez a dögletes semmi, akinek köze nem nagyon van ezekhez. Mert nem akarta, hogy legyen, de sejtelme sem volt, hogy lesz idő amikor ez szegélyezi az egymással való viszonyunkat, mert elképzelni sem tudta, hogy a kapcsolódás csak így és csak is így lesz lehetséges.
Nem érdekellek nap. Akinek meg kell, azt mondom, a negyedévszázadosnak, hogy érezze a súlyát, csak ezért fogalmazok így, hogy legyen úgy, ahogy akarja, s ha jószerencséje még kitart egy púpozott kávéskanállal legyen több abból amire számít. Kevesebb kapufát neked.