2004. június 22., kedd

...mondjuk szerdán (a mostani is lehet tőlem) odaállni elébe (már ez is lehetetlen) és azt mondani, de bele ám a nagy szemeibe (vagy szemei közé, ez még dramaturgialag átgondolandó), hogy: én bizony nem vagyok egyéb, csak egy prímszám, 1-el és magával (veled) osztható.Aztán még azt is, hogy semmi egyebet nem akarok már ezután mondani. Ez ott elég lenne. Ezzel ki lehet pótolni a néhány hiányzó ikszazennedikent. S, hogy e nap (ama szerdai) inkább hajazzon befejezettségre mint félbehagyottságra, mi mit sem törődve azzal ami van és ami nincsen, könnyed mozdulattal közös nevezőre jutnánk. Hát szám vagy te is? Éreztem, látod megéreztem, de duhaj jó kedvem van. Szám vagy hát te is. Te vagy az 1.Se több, se kevesebb. A szám. A legnagyobb szám.Osztani, mondd akarsz e velem? Mindig, mindig osztani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése