sebtolvaj

Hát tényleg ennyi vagy, tényleg ennyi lennél ? Ez bugybérékol ki a szádon, értelemre veszélyes tajték. Hát valóban ez mindened. Ó, drágám te nem vagy mérlegképes. Patikába sincs miért szaladnod, ezen a vegyszer nem segít, se nem ront. Kibontani a haját, kigombolni a blúzát, arra volna eszed, de ettől nem esik hanyatt...a ...nem tudom mi, de te sem. Ezt zsigerből bárki utánad csinálja. Nem vagy egyedül. Ezzel. Hogy egyébként...meg igen. Érdekes ez. Úgy értem objektíve, térben és időben (a mostban) elhelyezve kényesen. Érték. Azzal mi lesz? Várod mi, hogy csak létrejön, te meg majd nézed.Hogy minden visszafele eztán, és te meg pont jókor és jó helyen, amit annak hívsz: jóra válik. Eladósodva, nem eladva, hogy lehetsz ilyen ostoba, hisz már a ruha sem látszik rajtad, mezítelen vagy és tükörbe nézni lusta, vagy gyáva. Barátocskám te kétségbe vagy esve, ha jól látom, s ha jól látom félsz is, attól amire a legjobban vágysz, hogy egyszer csak kiderül, nem tudni hogyan, de kiderül,... az igazság, vagy abból is csak a rád jutó szelet. Jobb híján mondod ezt csak, mert erre sincs szavad.Elfogytál,kifogytál,lefogytál.Üres vagy és nincs mi kitöltsön. Tartalmat akarsz te látom, semmit se téve semmiért, ingyen, minden áldozat nélkül, fájdalom mentesen, kölcsön.