2004. június 22., kedd

Ide mágnes kell - says the doctor - vagy elekromosság, vagy robbanás, valami, amivel a látszatot fent tartanánk, hogy köröttünk, mozdul minden, és ne látszódjon, hogy mi innen, inkább el, mint idevágyunk. Hogy egy hősugárzó és melegség támad, nincs miért védekeznünk. Na jó, na jó, ezt mondanám csak, de velük mi lesz és rád mutatnék, és még azt is mondanám, hogy túl sok emlék néz a napba hunyorítva. Innen meg már ismerem, a napot nézem, rajzszöggel a kezemben és jól tudom, hogy nem lesz másként most sem, az éghez végleg odaszegezem. Ilyen ez látja,- say to doctor - érzekem van ehhez, láthatja soha jobbkor, nem tehettünk volna egyebet. Aztán a kéket - mi odafentről - kezünkbe vennénk.
Aztán el végleg, persze, hogy én. Tünderek dombjára vezetne a léptem, s ott egy virágot leszakítanék. A zöld hús, kissé szétkenődne, az ujjbegyemen és szivárogna valami fehér, mert hát nem olyan értelemben, volna ez virág, inkább csak pitypang. Ha már így adódott ráfújnék, hogy ne legyen ő se hiába, se én, és semmi egyáltalán. Így érne véget. Kérdezed, te hol vagy. Ez néküled való. Ebben te nem vagy, sem szimbólikusan, se egyáltalán. Ez neked van.Puha, bolyhos, fényben,..egyáltalán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése