A fejemben pára van. Nem köd, pára. Bent meg a finnek. Így vagy úgy rokonok. Szaunáznak,vagy mi. Márhogy a fejemben az ugorok.(nem én ugorok, a föld ment ki a lábam alól). Relatívitás okán. De mindegy is, térjünk vissza a fejemhez/be. Ahol ugye a pára van plusz még az illatok. Illatok allatt mindeféle illatokat kell érteni. Így állok tehát a fejemmel én most, csak valahogy hideg van. Lehet, hogy nem is pára. Lehet, hogy köd. Szegény finnek rám fognak fázni. Az ugorok. Fogalmad. Az nincs. A világot egyelőre - nagyon úgy néz ki - kihagyott tizenegyesek tartják egyben, hogy azok volnának a cement, a kötőanyag. Önrefrektálsz. Mirror,mirror, say to me. Ökör ez a tükör, vagy te vagy rossz szinkrontolmács, erre még képes vagy, hogy ideáig eljuss. De te nem ide akarsz, hanem oda. A fényesség felé. Lehet, hogy fénytolvaj vagy és ez az egész sebesdi csak alibi. Hát mondjuk alibinek tényleg az,és kíváló is, de annak azért jó véres. Szégyelld magad, nem éltél hiába.
(alaposabb szemrevételezés után, kiderült, hogy se nem pára, se nem köd, szürke lepkeraj volt csupán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése