sebtolvaj

Azt írja ismeretlen szám. Nem azt, hogy természetes, vagy tört,vagy prím,vagy hogy többes szám, nem azt. Csak ezt írja ki, hogy ismeretlen szám. Lássuk, mennyi minden szalad át az ember (én) agyán. Először is a koragyermekkorból ittmaradt, itt porosodó intelem,...nem áll szóba idegenekkel.(Mondjuk akkor ez így globálisan a Néma Leventeséghez vezet(ne) - de részlegesen mindenképpen). Aztán meg, hogy ha imeretlen akkor mi a francnak hív. És miért hív, ha ismeretlen.Meg van is, hogy sejt az ember(én) ilyenkor e mögé valamit, amikor ezt látja, hogy ismeretlen szám, akkor valakire gondol. Keres az adatbázisban, húúú, csak úgy pörögnek a lehetséges verziók, nevek, a nevek. Olyanok is akikhez már régen nem tudok hozzárendelni számot és olyanoké is akiknek soha se volt. Na, ez utóbbiak a legveszélyesebbek. Ezek azért a legveszélyesebbek, mert nem is kell többes számba tenni őket, mert csak egy van belőle, de olyan sok, hogy az E/1 személy az meg nem fedi le teljesen őt magát.Van akiről csak többes számban tudok/lehet beszélni. Szóval azt is megengedem magamnak, azt a nem kis merészséget, hogy azt merjem gondolni, hogy ők/ő hívnak/hív. Hogy rettentő konspiratív módon megszerezte a számom - és akkor ezentúl én már nem vagyok ismeretlen szám. Természetes szám vagyok onnantól. Azzá tenne vele, így értem. Bugyuta, de jól eső érzés ez. Hogy ki lettem nyomozva, meglettem szerezve, titoklalamítva lettem számilag. Hogy megmozgattattak értem csekély mennyiségű kövek. Amikor ez írja ki, hogy ismeretlen szám - mindig ez az első a találati listámon. A valószerűségszámítás csődje ez maga. Mert ők/ő nem lehet/nek. Egy kavics nem sok, annyi kő sem. Csak nézem az írást - ismeretlen szám, és közben ezeket gondolom, és közben nem veszem fel. Így marad meg az esélye annak, hogy azt lehessen hinni, hogy mégis csak ők/ő volt/ak.
Egyébként meg; vitézek mi lehet, e széles föld felett az végeknél?
                        holott kikeletkor, az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él.