sebtolvaj

Köhög, nem kap levegőt. Csak nehezen. Krahácsol,zihál,prüszköl. Hallgatod egy ideig, ahogy a szervezete reagál a belső ingereire,az életösztönnel karöltve, de aztán már segíteni szeretnél. Igen segíteni. Hogy megragadnád a nyakát és jó erősen mindkét kezeddel amíg tart a szusz, minden hogy a te szuszod vagy az ő szusza,  csak annyit akarsz mindössze, hogy érjen már véget ez az örökös krákogás. Végleg, és mindegy hogy hogyan.És még annyit is mondanál-közben: FOGD BE A POFÁDAT.De nem mondod.