2004. június 24., csütörtök

Kis (ön)iróniával azt is mondhatnám, hogy ma tegnap van. Hogy a szerdák már csak ilyenek. Vigyorral kevert vacogás, hogy mi van, ha igen és mi van, ha nem. Fafej. Ez jut elsőnek eszedbe az ébredés után, A padlón meg ott maradt a szerda, púpozott hamutálca formájában manifesztálódik. Értelmezhetővé jámborul. Egy kis ficam ez a szerda, fel voltál többek között arra is készülve, hogy látni és látni hagyni, alaptételek mentén lesz minden. Keresztül húzod a saját számításodat is. Akadály vagy. És ez akkor is érvénye, ha nagyon is jól tudod, hogy akkor sem lett volna máshogy, ha éppen, van látás, van láthatás. Jónapot - jónapot lett volna, de az viszont rögtön kellett volna, az most csak igazán, nem bántad volna, hogy ami jut, az éppen csak a retinádig. Erős paranoia, migrénnel keverve. Nem hiszek a véletleneknek. Nem -ben, hanem, nekik. A véletleneknek. Ez nem akármiért kell, hogy mindig így végezzen. Tessék egy kérdés. Lehet rá válaszolni. Soha sem láttam még nyáron. Persze már biztos, hogy nem tulipános a pullover, ahhoz túlságosan is meleg van, tommboló nyár van. Arra lennék kiványcsi - nem több -, hogy ő ez ellen, hogyan van felvértezve. Aztán a karján az erek, a pihék, sorjában, persze. Ez a világ kicsi, nincs mese, csak az a ház nagy, hogy úgy el lehet veszni benne. Felrémlenek, a hajdan beígért teagőzök és még annyi minden. De a kis nyári zakódat sem akasztod odaértedben a fogasra, mert tartanál attól, hogy ottfelejted, magadostúl a fogason. Szóba kellene hozni, akkor ott ezen tipródsz, de nem lehet. Mit lehet erre mondani. Hogy különleges polip vagy 13200 karral kapaszkodsz abba ami van, ha meg hát semmi sincs akkor abba. A nincsbe. Ennyi kar egész egyszerűen koordinálhatatlan és már rég egymást ejtik zsákmányúl. Talán nem így kell semmit, talán 5mm a föld feleett (ezt még nem venni észre tán) és azt mondani, vagy nem mondani, hanem sugározni; a derű én vagyok. A biztonság kedvéért nem ártana egy Look at me polót beszerezni. A biztosra menés végett. Mi lesz az az erő ami kiemel innen - arra is kiváncsi vagy, mert hát fogalmad sincs. Emberekben gondolkozol - egy emberben egyelőre. Ennyit a halhatatlanságról. Egyszerű képlet vagy és hibás. Nem lehet tovább egyszerűsíteni. Nincsen közös nevező, se prím, amit elvihetnél magaddal, nem tudni hova. Gyáva vagy és ezt érezni is félsz. Attól, hogy nincs tovább..., de ugyanakkor arra is folyamodsz, hogy azt gondold, hogy tovább most sincs, csak ringatod magad - hospitalizálsz.
Tartod magad ahhoz, hogy léteznek azok a szavak amiket egész egyszerűen nem lehet kimondani - szégyelled, vagy képtelen vagy rá, mindegy is. Csupa sár vagy már, eső sem kell hozzá. Már az eső sem kell. Eláztatsz mindent, mindhiába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése